attention pls
Welcome at security control. Your co-operation will help…
Hogy el tudnám-e képzelni a tértágítás módját a jelenlévő ujjbarát notebook nélkül, a negyedik órában a grazi repülőtéren miután a reggeli járatot törölték… nem tudom. Hogy mit tettem volna 10 évvel korábban, talán könyv lett volna a kezemben, és telefon.
Most tudok dolgozni, elérem az összes fileokat a német szerveren, és még mindig szenzációsnak tartom, hogy innét nyomtatok egy német nyomtatóra 
. Ez vagyok én.
Ha nem én lennék, akkor az ötödik órába érve nem lepne meg egy kezdődő frusztráció, de kapaszkodom a billentyűbe. Akkor a mosdóban nem álltam volna hat percig a kézmosónál, hogy láthassam a kislány hang kislány arcát, hagyva, hogy a pillanat belémkarmoljon: anyaaaaaaaaaaaaaa.
Visszaülök a bárba, elmegyek a sparba kétdekás dzsúszt veszek. Az indulási oldalon két járat törölve, de a következő check-in felirata reménnyel tölt el. A mi következőnk majd este hétkor. Ha. Már csak 6 óra. Megkopott a meglepődés, az “izgalom”, a megszokás még nem jött el.
Tegnap este láttam egy filmet. A sok gyerek sok gyereke, bölcs mosolyokkal meg toleranciával a tenger mellett, bújócskázva, mindig más mosogat, mindenki szeretetteli de a határokat nem sérti meg magatartás. Nyilvánvalóan (de miért is?) ez egy teli illúzió, a valóságot mindenképp nélkülöző. De maradt a hangulatból valami. Elalvás előtt kinyitottam az ablakot, pergolán keresztül láttam az eget, láttam az utat egészen eddig a pergoláig, láttam a fontos mérföldköveket. 5 évvel ezelőtt egy mosolyt, a szél az akkori lett, törökülést és társasjátékot, pelenkát és sápadtságot. Tisztán emlékszem az első Bóbita olvasásra, arra, ahogy egy kis nadrág térde kikopik, de nem emlékszem arra, hogy egy évvel ezelőtt milyen fontos (?) munkában vettem részt.
Mennyiért is adok el pillanatokat? Szép új világ ez, nem kevesebb és nem több. Hitelt vásárolunk meg bort. És majd valamikor megnézzük, elolvassuk, megbeszéljük. (neked meg jódolgodban mi bajod van)
Lehet, hogy már most máshogyan szeretném, lehet, hogy nem. Vagy jó lesz így vagy nem tudom hogy lett volna másképp. Csak néha nehéz biztosító kötéllel és gázálarcban élni. (másként feltűnne-e, hogy létezhet olyan állapot – … – amikor valaki aerobic nadrágban repül Londonba?)
tudom. tudom. döntés. aztán snitt.
