Gík
A gyógyszeren túl a nyafogáson innen az eszelős fejfájásban dióhéjban. Illetve ez már az 
. Szóval adott a gík meg annak lánya. A gík alvajáró (a történet garantálom messziről indul), ezért egész arzenállal alszik. Telefon, zseblámpa, fejlámpa és most a legújabb a távirányító (ezzel kapcsol nappaliban villanyt). Éjszaka felriadván betörőt kergetvén mindig van mi kezébe akadjon. Pár nap után távirányító mint éjszakai aknakereső konfirmálódott, így kilós zseblámpa “nem-aktív” állományba vonult. Hova máshova, mint gík polcára, a számítógépek fölé. Gík feleség ehhez nem szokván nyomtat, bal csuklóval lazán lever kilós zseblámpát, mely helyben kivégzi az ötéves mini geniust. Még egy utolsót villantott majd kilehelte lelkét megkopott testében. Rögtön íródni kezdett bennem első tenyérbesimuló egerem története aki íly gyászos véget ért, de Gík azonnal orvosolta, mondván, ilyet már ezernyolcért kapok. Ilyet??!! Mit tud ő erről… Hogy mentsem a lelkünket és megelőzzek egy hosszú és velős / rövid és hiábavaló magyarázkodást a végső szertartás szükségességéről, kitaláltam, hogy legyen az Utódé. Ő majd tudja használni méltóságának megfelelően. A lány elszaladt, pár percig csendben matatott, majd elkeseredetten kiszólt szobájából: nem tudom beledugni a gépembe. Az Apró a neki adott számológéppel próbálta felismertetni az új hardwert. A kép valóban szívbemarkoló volt, ahogy a Kicsi Gík próbálja felállítani a hardvert a nem kompatibilis eszközökből. Apja meglátván ezt “Istenem” kiáltással elhagyta a szobát, majd a nyugdíjazott notbukkal tért vissza. “Ez a Tiéd lehet.” A lány nézi, és megkérdezi: Apa, és ez sem működik mint a számológépem?
Én csak álltam és néztem őket. Nem sorolom fel az agyamba toluló több ezer kérdést…
