agyam park

Szórakoztat

Majdani jótröhögünknek leírom. Szórakoztat.
Hol bőlé holnem. Szombaton.

Hirtelen szervezett kétnapos Balaton, a Nyitott pincék, (nem) meglepő. Határozott úticéllal a déli part, vágyaink között “csak” két pince. A gyermek mosolya mézespuszi mikor megtudja, hogy jön, majd rögtön kérdéseket tesz fel. AnyaApa kedvenc borának készítőjéhez megyünk és látni fogom-e a piros és a fehér szőlőt is. Ezt biztosan Vali nénivel is megbeszélte. Talán Vali néni leszámol a fenntartásaival.
Szombat, NEM ESIK AZ ESŐ, jó időben indulás (napersze). 60 kilométer megtétele után Utód nyüszít, de beugrom és játszom vele, a hányást imitáljuk. Szoktuk ezt néha, kiszállunk egy pillangós mező szélén, köpködünk majd virágot szedünk meg csigákat simogatunk. Aztán jókat sztorizunk Apának, hogy hánytunk, bizony. Kagylóhéjban: ez rosszabbul végződött, mint bármikor, feljelentős SzomszédNéni miatt ide is tizennyolcas karikát teszek és megjegyzem, részletekért erős idegzetűek jelentkezzenek ímélben. Azonban a Szerencse gyermekei nem a térerővel sem rendelkező dombok kietlen útjain hányták össze magukat, hanem egy kis horgász tó és a büféje mellett bizony (a Zalacsány melletti horgásztó melletti Tó büfé – ezúton is köszönjük!) . Így lett önfeláldozó Hölgy (a Férjemnek segített ), meg horgászok slaggal (nem a gyereket mosták). Hogy a lúzer bandájának miért nincs egyetlen szakadt zacskója, papírtörlője etc az autóban?…! (persze mostantól!!! Csikszem már vett egy hatospakk, )
Továbbiakat lássuk kilométerben. Horgász helyszínt követő 5. km. Kicsi dolgok. Kicsi dolgokat követő 10. kilométer. Pézsés zacskóba fogom fel a kitörni akarót. Hányóskettő helyszínt követő 5. km. Ez az!!! Dedalonetta. A világ megmentője. Öntudatos méter alatti mondja, NEM. Öntudatos egyötven feletti kicsivel mondja: kúp vagy hazamegyünk. (“ne zsaroljuk meg a gyereket. hassunk szeretettel, használjuk a szeretet eszközeit.”) Bugyi lent még ezen kilométeren belül (kiskorúé). Dőlt apróbetűben csak lábjegyzetként: a család a Hányóskettő helyszíntől gyerekülés nélkül, csak magasítóval utaztatja Gyermekét, balról anyjával, jobbról labdával kitámasztva.
11 helyett fél kettőkör célba érünk. Gyermek felébred, kár volt. Azt hiszi, már jól van. Később kiderül, a hányós dolog posztraumatikus hatással bírt a pszichére.
A pálinka vizes, de túléltünk valamit, ezért szó nélkül hagyom, bár ez engem is meglep. Egy óra múlva rádöbbenek, ennél többet is szó nélkül hagynék, panziósaink annyira vendéglátók… Így a megbocsátási check listán a következőket pipáljuk ki: véres bélszín (a jól átsütött), fonnyadt saláta (a friss kevert saláta), fáradt ízű meggyes-mákos (a friss házi rétes). De tényleg jófejek, így eldöntendő nem marad bennünk.
Pince 1, hegyben. Taxival utazós, így együtt kóstolósra tervezett, később animátorunk forgatókönyvet módosít. Anya (aki én vagyok) egyedül kóstol a lenyűgözően szép teraszon, mi mint egyetlen vendég adott időpillanatban, teljes figyelmet kapunk. Igaz, nem a Tulajdonostól, de ők így szokták. Tehát ha Rómában jársz… Bejáratott kóstoltatási procedúra, egy kivétellel mindegyiküket ismertem. Kérdésemre, hogy kóstolhatók-e egy nem ismertet, a válasz nem, csak ha egy egész palackkal elkóstolgatok. Nem tettem. Kísérőnk kedves, rokonszenves, a látogatható pincerészben nem térek magamtól az élményektől. A közben megérkezett csoporttal együtt megyünk pincébe, Gyermek erre már higgadt (elvásott a torka, feneke, satöbbi) és jól viseli, hogy az ittas sógorok jól megcsípkedjék (pufók) angyalarcát. Én kérdezek, énkérdezek, jó sokat. Később még ijesztegetek, hogy aztán majd ímélben is megtenném, amit most izgalmamban elfelejtettem. Mosoly és bíztatás a válasz, őszintén. Újabb jó pont.
Komoly kóstolás következik a csupán Emberből álló csoportnál. Így okafogyottnak nyilvánítjuk magunkat, Főnök amúgy is jelzi, hogy most már menjünk kavicsokat dobálni a Dunába. Ezt később is nehezen veszíti el, pedig tehetségesnek gondolom… ( a térképen már megmutatja hol született, na ott van Duna, hogy hova jár AzApa, na ott van pálinka és Cimborák, hogy hol lakunk, meg ír és számol is természetesen, deriválni holnap).
Szakadó esőben hagyjuk el a hegyet, szerettem a lefelé vezető utat is, helyükre kerülnek fejemben a képek, érzékeimben a borok.
Szitáló marad az eső mire köveket dobálunk, Férj szerint fussak én a gyerek után ezegyszer, demiért is, de megteszem.
Esténk kedves, a maximum kedvesnek nevezhető szálláson. A kizsigerelt (meghánytatott, megdorgált, meg meg) Áldás hamar beájul, 10 centire az arcomtól, én pedig ujjongok, hogy képes mellettem aludni, imádott Apjától ötven centire! Alfa állapot, 2.perc. “A lábamon alig alig alig”. A panzióban esküvő, a vélt csendet csak a vacsoraidőben általában nem játszó zenekari csend szimulálta, de valóban nem létezett. Nem baj, elhatározás, kőkemény alvás következik. Alfa állapot 2, 3.perc. És így szólhatnak a hírmondók harsonái melyek az ítélet napján elmondják, hogy bevégeztetett. Aprócska vér ér Csikszem tenyerén jelzi, hogy erőteljesen megijedhettem, levegőt még nem kapok, de élünk. Semmi több mint a menyasszonyt üdvözlő tüzijáték. A dedalonnal kezelt alszik, a sötétben matatok, hogy én is felhasználjak egyet, de rájövök, egyetlen darab van, így lemondok róla. Elhatározás, alvás. Csikszem ezt követően felül és olvas 4 és fél órát. Én hallgatom ahogy a Gyerek fogat csikorogtat és rám merőlegesen helyezkedik el. Ez az éj rendületlenül állja a sarat, csak nem múlik.
Hanem aztán reggel 6.20. “és akkor Gergő legyőzte a sárkányt, így a király nekiadta a lányát meg a feleségét”. Perfekcionista kitör: “a fele királyságát”. Csengő hangon fejezi be: a fele királyságát, a többit megtartotta magának. El akarom hitetni magammal, hogy alszom és alhatok.  Csapó. Sminkben, 3 réteg ruhában vastag garbóval ballagunk a harmatos fűben, jó utat kívánunk az összes csiga úrnak és csiga asszonynak, elmagyarázzuk, hogy a szemét az utcán a lomtalanítás és csak egyszer leszek neurotikus anya, mikor a spéci cipője orrával fékezi le a száguldó piros verdáját.
(első rész vége, ez a bejegyés hosszú lesz úgy érzem, én megyek ismét töltök egy pohár rozét, de amúgy ez a helye és ideje a fogmosásnak, mosdónak, mosogatógép gyors elindításának, ilyenek)
Panzióból kicsekk, kedvesen keveset fizetünk, amit igazán szeretek, ha valaki nagyvonalú. Így most visszakanyarodok a (hibás) ételekhez és áthúzom minden rosszindulatú megjegyzésemet, mert itt nagyvonalúak. Ez, ahogy mindig, most is megérint… Megint zárójelben jegyzem meg mert ma valahogy szeretek írni, hogy az Urak egyik legszexisebb tulajdonsága lehet a nagyvonalúság, ha bírnak vele…
Szóval. “Anya, hányás szag van az autóban.”
És bocsánatot kér. Ettől meghatódunk, elmagyarázzuk, hogy ez velünk is előfordul, itt nem tudok nem vizualizálni, a gyulai esetet, meg azórásházit is, és persze, Apának is. Amikor éhgyomromra kérdezi, hogy melyikünké milyen színű volt, kezdem elveszíteni a magabiztosságomat. Így megmásszuk a boglári hegyet. Családomat felkészítettem a szuper kilátóra, ahonnét aztán annyit és de olyat, és ahol egyszer találkoztam (tunk) egy még a tavalyi szigetről itt ragadt indiánnal, aztán felérünk, sőt, felkardiózzuk magunkat, Csikszem a Gyermeket, jómagam a fényképezőgépet cipelve (kompakt kamera, tenyérben elférős), no és fent, le van zárva a kilátó. Bizonytalan időre.
A boglári domb megmászásának tanulsága, hogy olyan felnőtt a kicsiJin, hogy le tud szaladni egy dombon és nem gurul le… nem esik el…
Ebéd a Kistücsökben, tökéletes, ahogy mindig. Kemény lelkűek, füleket befogni. Meg kell mondanom. Egy gyermekkel eltölteni egy jó ebédet, napsütésben, gitárszó mellett, igazán lélekemelő, erős pipa az ezért érdemes volt élnem listán.

Pince 2. Őket muszáj kiírnom. Légli Pincészet, Balatonboglár
Beszédes lehet az ott eltöltött több, mint két óra. Odaérkezésünkkor némi csalódást láttunk idősebb Légli Ottó arcán mikor visszautasítottuk a második poharat, mondván, Férj nem iszik, vezet. Persze, Férjben több potenciált lehet sejteni .
Boglárka. Szabadkozva érkezett (alig pár percet vártunk), fiatalabb Ottó repült Angliába, csomagolni, búcsúzni kellett. Boglárka olyan remek példája a kedves, emberi és szakmai alázattal rendelkező embernek, hogy napokig lehetne Őt hallgatni. Ő maga a brand.
Szívből mesél, szívből kínál. Rajongunk.
Pár palackkal és igazi élménnyel távozunk. Egy másik dimenzió nyílt meg számomra, beleértve bort, embert, terroir-t.

Búcsúzóul bedobtuk a Dunába az Ottó bácsitól kapott három kavicsot (amiből 5 lett a kicsilány zsebébe rejtve, psssszt).